Hosszú élet, megbízható működés, szakértelemmel.

A DGA (Dissolved Gas Analysis) a transzformátorolajban oldott gázok (hidrogén, metán, etilén, acetilén, szén-monoxid stb.) mennyiségét és arányát méri. A belső hibák, túlmelegedés, részleges kisülés, ívhúzás, jellemző gázmintázatot hagynak az olajban.

Ez gyakorlatilag a transzformátor „vérképe": már jóval a látható tünetek előtt jelzi a kialakuló hibát. Rendszeres DGA-val a meghibásodások túlnyomó része megelőzhető.

A nedvesség a szigetelés egyik legnagyobb ellensége. Drasztikusan csökkenti az olaj átütési szilárdságát, gyorsítja a cellulózszigetelés (papír) öregedését, és buborékképződéshez vezethet, ami átütést okoz.

A papírszigetelésben megkötött víz a hőmérséklettel vándorol az olajba és vissza. Ezért a szakszerű vákuumos szárítás nem csak az olajat, hanem a teljes szigetelési rendszert célozza.

Olajkezelés: a meglévő olajat a helyszínen tisztítjuk meg, vákuumos szárítással, gáztalanítással és finomszűréssel eltávolítjuk belőle a vizet, az oldott gázokat és a szennyeződéseket. Így visszanyeri szigetelő- és hűtőképességét, a gépet pedig nem kell elszállítani; a munka a feszültségmentes transzformátoron, rövid, tervezett állásidővel történik.

Olajcsere: a teljes olajmennyiség lecserélése. Drágább és nagy mennyiségű hulladékkal jár. Ahol erre van szükség, mi az új olajat is a kezelőegységünkön keresztül, szárítva és szűrve töltjük be, így az optimális állapotban kerül a gépbe.

Igen, a munkát a feszültségmentes (leállított) transzformátoron végezzük, ez a biztonságos és szakszerű megoldás. A gépet azonban nem kell elszállítani: mobil kezelőegységeinkkel a helyszínen, a telephelyen dolgozunk.

A leállást előre egyeztetjük és rövidre, tervezetten ütemezzük, hogy a termeléskiesés a lehető legkisebb legyen, jellemzően egy karbantartási ablakba illesztve.

A savszám az olaj oxidációs öregedésének közvetlen mutatója. Ahogy az olaj öregszik, savas bomlástermékek keletkeznek, amelyek korrodálják a fémeket és iszapot képeznek a tekercseken.

Az iszap rontja a hűtést, ezáltal a transzformátor melegszik, ami tovább gyorsítja az öregedést, egy önerősítő, romboló kör. A savszám a legfontosabb döntési mutatók egyike: ez jelzi, mikor éri el az olaj azt a pontot, amikor kezeléssel már nem tartható, és cseréje javasolt.

Munkáinkat a nemzetközi és hazai szabványok szerint végezzük, többek között az IEC 60422 (üzemi szigetelőolajok felügyelete és karbantartása), IEC 60296 (új olajok), valamint a DGA-értékelésre vonatkozó IEC 60599 alapján.

Minden vizsgálat és beavatkozás dokumentált, visszakövethető, és megfelel a vonatkozó MSZ EN előírásoknak.

A furánok a papírszigetelés (cellulóz) bomlásakor keletkeznek. Mennyiségükből megbecsülhető a szigetelőpapír hátralévő mechanikai szilárdsága és a transzformátor valós „biológiai" kora.

Ez kulcsfontosságú: az olaj kezelhető vagy cserélhető, de a papírszigetelés nem. A furánvizsgálat megmondja, érdemes-e még felújítani a gépet, vagy közeleg a tervezett csere ideje.

A nagyfeszültségű, kritikus gépeknél tipikusan évente egyszer javasolt a teljes körű olajvizsgálat, terheltebb vagy idősebb egységeknél akár félévente.

A rendszeres mérés ereje a trendben rejlik: nem az egyszeri érték, hanem annak változási üteme jelzi pontosan a kockázatot. Ezért építünk fel minden ügyfélnek folyamatos állapotnyilvántartást.

A dielektromos veszteségi tényező (tan δ) azt méri, mennyire „szivárog" az olajon keresztül az áram, vagyis mennyire romlott a szigetelőképessége. Minél magasabb az érték, annál több a szennyeződés, öregedési termék és poláros vegyület az olajban.

Érzékeny, korai mutató: már azelőtt jelzi az olaj elöregedését, hogy az átütési szilárdság látványosan leesne. Regenerálás után a tan δ jellemzően a töredékére csökken.

A határfelületi feszültség (IFT) az olaj és a víz közötti határon mérhető érték, amely nagyon érzékenyen jelzi az oldott öregedési- és bomlástermékek megjelenését. Az új olaj magas IFT-vel rendelkezik; ahogy szennyeződik, ez az érték csökken.

A savszámmal együtt értékelve pontos képet ad az olaj öregedési állapotáról, még mielőtt iszapképződés indulna a tekercseken.

A szilárd részecskék (fémszemcsék, cellulózrostok, iszap) csökkentik az átütési szilárdságot és rontják a hűtést. A modern diagnosztika ezért részecskeszám- és méreteloszlás-mérést is tartalmaz.

A kezelés során az olajat 1 µm-ig finomszűrjük, így a mikroszkopikus szennyeződéseket is eltávolítjuk, nem csak a vizet és a savakat.

Igen. Az ásványolaj mellett a korszerű, biológiailag lebomló észteralapú szigetelőfolyadékok (natúr- és szintetikus észterek) kezelésére is felkészültünk, ezek szárítása és tisztítása más paraméterekkel, de ugyanazon az elven történik.

Egyre több új és környezettudatos beruházásnál használják ezeket, ezért a diagnosztikánk és a kezelési technológiánk mindkét olajtípusra kiterjed.

Minden hibatípus más gázmintázatot hagy az olajban, ezek a hiba „ujjlenyomatai":

Hidrogén (H₂), részleges kisülés (koronázás). Acetilén (C₂H₂), ívhúzás, nagyon magas hőmérsékletű hiba (az egyik legveszélyesebb jel). Etilén (C₂H₄), erős olaj-túlmelegedés. Metán / etán, enyhébb termikus terhelés. Szén-monoxid és -dioxid (CO/CO₂), a papírszigetelés bomlása.

A Duval-háromszög a DGA-eredmények grafikus értelmezésének bevált módszere. Három gáz, metán, etilén és acetilén, arányát ábrázolja egy háromszögdiagramon, amely hibazónákra van osztva. A pont helyzete megmutatja, milyen jellegű a hiba: termikus (túlmelegedés) vagy villamos (kisülés, ívhúzás).

A módszer nagyon megbízható (a gyakorlatban a hibatípus meghatározásában magas találati arányt ér el), de nálunk nem önmagában használjuk: több módszert és az üzemi előzményeket együtt értékeljük, szakértői mérlegeléssel.

A mért jellemzők együtt döntik el, mire van szükség. Ha a fő gond a nedvesség, az oldott gáz vagy a részecskeszennyezés, vagyis az olaj kémiailag még ép, csak „szennyezett", akkor az olajkezelés (szárítás, gáztalanítás, szűrés) visszaadja a szigetelőképességét.

Ha viszont az olaj már kémiailag erősen elöregedett, a savszám tartósan magas (nagyjából 0,20 mg KOH/g fölött), a határfelületi feszültség alacsony (kb. 22 mN/m alatt), és az olaj mélybarnára sötétedett, akkor a kezelés már nem elég, és az olaj cseréje a helyes megoldás. A diagnosztika pontosan megmutatja, melyik eset áll fenn.

Az olajat a mobil kezelőegységünkön keringetjük át: vákuumban eltávolítjuk belőle a vizet és az oldott gázokat, majd finomszűréssel a szilárd részecskéket. A vákuum kulcsszerepet játszik, benne a víz alacsonyabb hőmérsékleten távozik, így az olajat nem terheljük túl.

Egy közepes teljesítményű transzformátornál a kezelés jellemzően néhány nap folyamatos munka, a helyszínen, a feszültségmentes gépen. A pontos időtartam nagyban függ az olaj mennyiségétől és kiindulási minőségétől: egy nagyobb olajtöltet vagy egy erősebben elszennyeződött, magasabb nedvességtartalmú olaj hosszabb keringetést igényel, mint egy kisebb, jó állapotú töltet. Ha új olaj feltöltésére van szükség, azt ugyanezen az egységen keresztül, szárítva és szűrve juttatjuk a gépbe.

A meglévő olaj kezelése jóval gazdaságosabb, mint a teljes olajmennyiség lecserélése, hiszen nem kell nagy tételben új olajat vásárolni, és nem keletkezik nagy mennyiségű, díjköteles hulladékolaj sem.

További előny a helyszíni kivitelezés: a transzformátort nem kell elszállítani, a szükséges leállás pedig rövid és előre ütemezett, így az üzem hamar újra teljes kapacitással működhet. A kezelt gép ezután hosszú éveken át szolgálhat tovább, egy új transzformátor beszerzésének költsége és átfutási ideje nélkül.

Jelentősen. A meglévő olajat megtisztítjuk és üzemben tartjuk ahelyett, hogy kidobnánk és nagy mennyiségű újat gyártatnánk. Így nem keletkezik ártalmatlanítandó hulladékolaj, és elmarad az új olaj gyártásának és szállításának környezeti terhe.

Ez a körforgásos, fenntartható megközelítés egyre több vállalat környezetvédelmi és ESG-céljaival is összhangban van.

Több árulkodó jel is van: az olaj sötét, barnás elszíneződése, olajszivárgás vagy szokatlan szag, a transzformátor emelkedő üzemi hőmérséklete, hangosabb működés, illetve a diagnosztikai riasztások (emelkedő gáz-, sav- vagy nedvességérték).

A biztos válasz azonban mindig a mérés: a látható tünetek gyakran csak későn jelentkeznek, ezért fontos a rendszeres olajvizsgálat, ami időben jelez.

Általános irányértékként az üzemi olaj nedvességtartalma 30–35 ppm alatt tartandó, nagyfeszültségű, kritikus gépeknél ennél jóval alacsonyabb a cél. Már kis mennyiségű víz is jelentősen ronthatja az átütési szilárdságot.

A pontos határérték a feszültségszinttől függ, minél magasabb a feszültség, annál szigorúbb a nedvességre vonatkozó elvárás. Kezeléssel az érték a töredékére csökkenthető.

A BDV (Breakdown Voltage) teszt azt méri, mekkora feszültségnél „üt át" az olaj két elektróda között, vagyis mennyire jó szigetelő. Alacsony érték szinte mindig nedvességre vagy részecskeszennyezésre utal.

Ez az egyik leggyorsabb, legáltalánosabb olajvizsgálat. Kezelés (szárítás, szűrés) után az átütési szilárdság jellemzően többszörösére javul.

A diagnózis csak annyira megbízható, amennyire a minta az. Egy rosszul vett minta (levegő bejutása, szennyezett edény, nem reprezentatív vételi pont) félrevezető eredményt adhat, például meghamisíthatja a nedvesség- vagy gázértéket.

Ezért a mintavételt szigorú protokoll szerint, zárt rendszerben, megfelelő edénybe végezzük, dokumentált körülmények között, így az eredmény valóban a transzformátor állapotát tükrözi.

A transzformátor a terhelés és a hőmérséklet változásával „lélegzik": az olaj tágul és összehúzódik, így levegő áramlik be és ki. A szilikagél légző (breather) ebből a beáramló levegőből köti meg a nedvességet, mielőtt az az olajba jutna.

A szilikagél elszíneződéssel jelzi a telítődést. Ha a szemcsék több mint fele elszíneződött, cserélni vagy hőkezeléssel kiszárítani kell, különben a nedvesség akadálytalanul bejut. Ezért érdemes havonta ellenőrizni.

A konzervátor a transzformátor tetején lévő kiegészítő tartály, amely helyet ad az olaj hőtágulásának. Ahogy az olaj melegszik és tágul, a felesleg ide áramlik; hűléskor visszafolyik, így a fő tartály mindig teljesen olajjal telt marad.

Olajszintjelzővel és gyakran szintriasztással van ellátva. Az olajszint és a tömítettség rendszeres ellenőrzése a megelőző karbantartás alapvető része.

A fokozatkapcsoló (tap changer) a transzformátor kimeneti feszültségét szabályozza a tekercs menetszámának lépcsőzetes állításával. A terhelés alatt kapcsoló (OLTC) típus a gép terhelése mellett is képes fokozatot váltani.

Mivel mechanikus, kapcsolgató érintkezőket tartalmaz, ez a transzformátor egyik leginkább kopásnak kitett eleme. Az érintkezők és a benne lévő olaj rendszeres revíziója megelőzi az egyik leggyakoribb meghibásodási forrást.

A bushing (átvezető szigetelő) vezeti be a nagyfeszültséget a transzformátor tartályába úgy, hogy közben szigetel a földelt tartálytól. Kritikus, nagy igénybevételnek kitett alkatrész.

Az olajtöltésű átvezetőknél figyelni kell az olajszintet és az esetleges szivárgást, repedést, elszíneződést. A bushing hibája a transzformátor egyik leggyakoribb és legveszélyesebb meghibásodási oka, ezért a karbantartásunk kiemelten kezeli.

Az iszap az olaj oxidációs öregedésének szilárd végterméke, amely lerakódik a tekercseken és a hűtőcsatornákban. Akadályozza a hőelvezetést, így a transzformátor melegszik.

Ez „hógolyó-hatást" indít el: a magasabb hőmérséklet gyorsítja az olaj öregedését, ami még több iszapot és még több hőt termel. A rendszeres olajkezelés, a szárítás és a finomszűrés, eltávolítja a lebegő szennyeződéseket és tisztán, szárazon tartja az olajat, ami lassítja ezt a folyamatot; erősen elszennyeződött olajnál pedig a csere a megoldás.

A kezelés a transzformátor élete során többször is megismételhető, a karbantartás természetes része, nem egyszeri beavatkozás. Az olaj idővel újra öregszik, ezért a diagnosztikai trend alapján időzítjük a következő kezelést.

Éppen ezért építünk fel folyamatos állapotnyilvántartást: így a beavatkozások tervezhetők, és akkor történhetnek, amikor valóban indokoltak.

A mi elsődleges célunk, hogy a meglévő olajat ne kelljen kidobni, hanem kezeléssel (szárítás, gáztalanítás, szűrés) tartsuk üzemben, ami a környezetet is kíméli.

Ahol mégis elkerülhetetlen a csere, ott a fáradt olaj kezelése és elszállítása a hatályos környezetvédelmi előírások szerint, dokumentáltan történik, különös figyelemmel az esetleges PCB-tartalomra és a szabályos ártalmatlanításra.

A Buchholz-relé egy gázműködésű védelmi eszköz, amelyet a fő tartály és a konzervátor közötti csővezetékbe építenek. A belső hibák (részleges kisülés, túlmelegedés, ívhúzás) gázt fejlesztenek az olajból, ez a gáz a relében gyűlik össze.

Lassan fejlődő hibánál riasztást ad, hirtelen, heves hibánál (olajlökés) pedig lekapcsolja a transzformátort. Az összegyűlt gáz elemzése (Buchholz-gáz) fontos diagnosztikai információ, amit a vizsgálatainknál is figyelembe veszünk.

A részleges kisülés (PD) apró, lokális villamos átütés a szigetelésben, amely nem hidalja át a teljes távolságot, de fokozatosan roncsolja az anyagot. Gyakran gyenge pontoknál, buborékoknál vagy szennyeződéseknél indul.

Jellemzően hidrogénfejlődéssel jár, ezért a DGA korán jelzi. Ha kezeletlenül marad, idővel teljes átütéshez és meghibásodáshoz vezethet, a korai felismerés itt különösen sokat számít.

A lobbanáspont az a hőmérséklet, amelyen az olaj gőzei meggyulladhatnak. Fontos biztonsági jellemző: a lobbanáspont csökkenése illékony bomlástermékek jelenlétére, tehát belső hibára utalhat.

Az ásványolaj lobbanáspontja alacsonyabb, míg a modern észter- és szilikonalapú folyadékok „tűzpontja" jóval 300 °C felett van, ezért ezeket gyakran tűzveszélyes vagy beltéri helyeken részesítik előnyben.

Ásványolaj, a legelterjedtebb, jó ár-érték arányú megoldás; érzékeny a nedvességre. Szilikonolaj, magas gyulladáspont, kiváló tűzállóság, jellemzően beltéri vagy fokozott tűzvédelmet igénylő helyeken. Észter (natúr és szintetikus), biológiailag lebomló, magas tűzpont, környezettudatos választás.

Diagnosztikánk és kezelési technológiánk mindegyik típusra kiterjed, a paraméterek és határértékek olajtípusonként eltérnek, ezt figyelembe vesszük.

A szigetelési ellenállás mérésével (gyakran „Megger"-nek nevezett műszerrel) azt vizsgáljuk, mennyire jól szigetel a tekercsek és a föld közötti rendszer. Az alacsony érték nedvességre vagy szennyeződésre utal.

A polarizációs index (PI) a 10 és 1 perces mérés hányadosa, egyetlen számban jellemzi a szigetelés állapotát és szárazságát. Egyszerű, gyors és sokatmondó vizsgálat.

Az oxidációs stabilitás azt mutatja, mennyire ellenáll az olaj az öregedésnek. Sok olaj inhibitort (antioxidáns adalékot) tartalmaz, amely lelassítja a savak és iszap képződését, ám ez az adalék idővel elfogy.

Ezért érdemes az inhibitor-tartalmat is figyelni: ha kimerülőben van, az olaj gyorsuló öregedés előtt áll. A kezelés során szükség esetén az inhibitor-szint is helyreállítható.

A szigetelőolajnak nemcsak szigetelnie, hanem hűtenie is kell: a keletkező hőt elszállítja a tekercsektől a hűtőfelületekhez. Ehhez megfelelően alacsony viszkozitásra (folyékonyságra) van szükség, hogy jól áramoljon.

A túl magas viszkozitás rontja a hűtést és a gép melegszik. A viszkozitás növekedése öregedésre vagy szennyeződésre is utalhat, ezért a vizsgálatok része.

A forró pont (hot-spot) a tekercs legmelegebb része. A papírszigetelés öregedése erősen hőmérsékletfüggő: egy ökölszabály szerint minden kb. 6–8 °C-os tartós hőmérséklet-emelkedés nagyjából megfelezi a szigetelés hátralévő élettartamát.

Ezért olyan fontos a jó olajállapot és a tiszta hűtés: minden fokkal, amivel csökkentjük az üzemi hőmérsékletet, évekkel hosszabbítjuk a transzformátor életét.

Vákuumban a víz már jóval alacsonyabb hőmérsékleten forr és távozik, mint légköri nyomáson. Így a vákuumos szárítás kíméletesen, az olaj túlmelegítése nélkül vonja ki a nedvességet és az oldott gázokat.

Ez az egyik leghatékonyabb módszer arra, hogy egyszerre csökkentsük a víz- és gáztartalmat, és visszaállítsuk az olaj átütési szilárdságát, anélkül, hogy az olajat károsítanánk.

A szigetelőolaj legnagyobb ellenségei közé tartozik a nedvesség és a levegő. Ezért zárt, tiszta, száraz tartályban, közvetlen napfénytől és hőmérséklet-ingadozástól védve kell tárolni, és mindig tiszta, dedikált eszközökkel kezelni.

Betöltés előtt a friss vagy kezelt olajat is érdemes ellenőrizni és szükség szerint szárítani-szűrni, a legjobb olaj is elveszti értékét, ha a tárolás vagy a betöltés során szennyeződik.

Az új szigetelőolaj világos, szalmasárga és átlátszó. Ahogy öregszik, fokozatosan sötétedik, a borostyántól a mélybarna felé, ami oxidációra és bomlástermékek felhalmozódására utal.

A szín önmagában nem diagnózis, de gyors, szemre is látható figyelmeztető jel. A pontos állapotot a laborértékek (savszám, IFT, DGA) adják meg.

A helyszíni mintavétel és a villamos mérések jellemzően néhány órát vesznek igénybe; a villamos vizsgálatokhoz a gép feszültségmentes állapota szükséges, amit előre egyeztetünk. A laborvizsgálatok eredménye ezt követően áll rendelkezésre.

A végén egy közérthető állapotjelentést adunk konkrét javaslattal. A pontos átfutási időt mindig előre egyeztetjük, sürgős esetben lehetőség szerint soron kívül is dolgozunk.

Igen, és ezt őszintén megmondjuk. Az olaj szinte mindig kezelhető vagy cserélhető, de a papírszigetelés nem cserélhető. Ha a furán- és DP-vizsgálat azt mutatja, hogy a papír mechanikailag már kritikusan elhasználódott, akkor a kezelés csak átmeneti megoldás lenne.

Ilyenkor a felelős tanács a tervezett csere előkészítése, de a diagnosztikánk pontosan megmutatja, hol tart a gép, így Ön időben, pánik nélkül dönthet. Nem adunk el felesleges beavatkozást.

Igen, nem csak a transzformátorban lévő olajat kezeljük. Ha egy tartályban kezeletlen szigetelőolaj van (például friss, de még nem kondicionált olaj, vagy olyan, amely a tárolás alatt nedvességet és szennyeződést vett fel), azt is üzemkész állapotba hozzuk.

A mobil kezelőegységünket közvetlenül a tartályhoz csatlakoztatjuk, és keringetéssel vákuumos szárítással eltávolítjuk a vizet és az oldott gázokat, majd finomszűréssel a szilárd részecskéket. Így az olaj már a transzformátorba töltés előtt eléri a megfelelő átütési szilárdságot és tisztaságot.

Az IEC 60422 a berendezésekben már üzemelő ásványi szigetelőolajok felügyeletére és karbantartására vonatkozó nemzetközi szabvány. Meghatározza, milyen vizsgálatokat kell elvégezni, milyen gyakorisággal, és milyen határértékek (víztartalom, savszám, átütési szilárdság, IFT stb.) alapján kell dönteni a kezelésről vagy cseréről.

Gyakorlatilag ez a keretrendszer, amely szerint az olajdiagnosztikai eredményeket értelmezzük, és amely alapján javasoljuk a szárítást, gáztalanítást és finomszűrést.

Az IEC 60296 a friss, még nem használt ásványi szigetelőolajokra vonatkozó szabvány, amely a transzformátorokba és kapcsolóberendezésekbe kerülő új olaj minőségi követelményeit írja elő.

Így biztosítjuk, hogy az általunk betöltött új olaj a kezelőegységünkön keresztül szárítva és szűrve, a szabvány szerinti tisztasági és szigetelési jellemzőkkel kerüljön a gépbe.

Az IEC 60599 az üzemelő, olajjal impregnált berendezések oldott és szabad gázainak (DGA) elemzésére és értelmezésére ad iránymutatást. Meghatározza, hogy az egyes gázok arányából milyen belső hibára (túlmelegedés, részleges kisülés, ívhúzás) lehet következtetni.

Ez a szabvány áll a DGA-kiértékelés, így a Duval-háromszög módszer, gyakorlati alkalmazásának hátterében is.